A helyes táplálkozást szervezetünk frissességgel és egészséggel hálálja meg. De vajon hús vagy zöldség? Vaj vagy margarin? Az ember valójában növény- vagy húsevő? Mit diktál a trend, és mi az igazság?

Tágabb értelemben tápláléknak számít minden inger, amit környezetünkből befogadunk. Ennek megfelelően az egészség titka, ha testünket, lelkünket és szellemünket egyaránt tápláljuk. Hagyományos értelemben a táplálkozás csak az evést jelenti, mely azonban szervezetünk egyik legfontosabb energiaforrása. Ha jól csináljuk, kisebb erőfeszítéssel és káros mellékhatások nélkül óriási energiák birtokába juthatunk. Sajnos a mai rohanó élet nem kedvez az egészséges táplálkozásnak: sok félkész, mesterséges, tartósított ételt eszünk, és azt is kutyafuttában, ami egyáltalán nem „emésztésbarát”. A jó emésztés titka Az emésztőrendszeren keresztül bevitt táplálékok közül a szénhidrátokat, fehérjéket és zsírokat le kell bontanunk, hogy szervezetünk hasznosítani tudja őket. Ez a „nagy átalakítás” komoly feladat, egy kiadós étel megemésztése például felér egy többórás fizikai munkával, ezért érdemes meggondolni, mire és mennyi energiát fordítunk. Az emésztés a nyál segítségével már a szájüregben elkezdődik. Ha nem rágjuk meg rendesen az ételt, ez a fázis kimarad, és a következő „résztvevőre”, a gyomorra plusz teher hárul. A táplálék akár 8 órát is eltölthet a gyomor savzuhatagában, mielőtt a patkóbélen keresztül továbbhalad a vékonybélbe, melynek emésztőnedvei az epe és a hasnyál munkájára rásegítve tovább bontják. Itt, a mintegy 4-5 órányi idő alatt felszívódás is történik a vékonybél falán keresztül. Ezután a szervezet számára hasznosítatlan anyagok a vastagbélbe jutnak, ahol akár 16 órát is eltölthetnek, miközben emésztés már nem történik, csak a víz és az ionok felszívódása. A vastagbélben hasznos baktériumok és gombák élnek, melyek a bélflóra megfelelő összetételéért felelnek, védenek a betegségektől, és vitaminnal látják el szervezetünket. Ha az általuk fenntartott rend felbomlik, elszaporodnak a káros mikroorganizmusok, ami a bél önmérgezéséhez vezet. Az alapos rágáson kívül tejsavak, erjesztett tejtermékek fogyasztásával segíthetjük a baktériumok és gombák munkáját. A tovább nem hasznosítható anyagok végül a végbélben összegyűlnek, és eltávoznak. Ha nem megfelelő mennyiségben, összetételben és időben fogyasztjuk ételeinket, romlik az emésztés hatékonysága, a tápanyagok nagy része rothadással bomlik le, melynek során mérgező anyagok keletkeznek. Ez fáradékonysággal, fejfájással, puffadással és émelygéssel jár, súlyos esetben gyulladásokat, allergiát, ízületi fájdalmakat és érelmeszesedést is okozhat. Növény kontra hús? Sok vita folyik arról, hogy az ember valójában növény- vagy húsevő-e. A vizsgálatok során állatokkal hasonlították össze az ember anatómiai, élettani funkcióit, melynek eredményeképpen megállapítható, hogy inkább a növényevőkhöz hasonlítunk. Fogazatunkon, a vizelet összetételén és az epe kémhatásán kívül a teljes tápcsatornánk nagyban különbözik a ragadozókétól, akiknek a gyomra magasabb savtartalmú, így alkalmasabb a kevés rágással bejutott hús emésztésére. A növényevők és az ember esetében a tápláléknak több időt kell töltenie a szájban. A húsevők bélrendszere testhosszukhoz képest rövid, hogy a hús lebontása során keletkező méreganyagok gyorsan távozhassanak a szervezetből, míg a növényevők és az ember tápcsatornája testéhez képest hosszabb, mert elvileg nincs szükség méreganyagok ürítésére. Ezért ha sok húst fogyasztunk, a rothadásból származó káros anyagok nem tudnak gyorsan eltávozni, felszívódnak, és megbetegítik a szervezetet. Van-e jó megoldás? Megbetegedhet a helyesen táplálkozó, de keveset mozgó, túl sokat idegeskedő ember, és maradhat egészséges az, aki időnként elcsábul egy-egy egészségtelenebb falatra, de egyébként testileg-lelkileg kiegyensúlyozottan él. A legfontosabb, hogy bármire is esküszünk, igyekezzünk kerülni a szélsőségeket. Táplálékaink inkább növényi alapúak legyenek, kerüljük a túl sok hús (különösen a sertés és vörös húsok), zsír, finomított cukor és alkohol fogyasztását, a mesterséges ízfokozókat, adalékanyagokat és a finomított, rostszegény ételeket. Helyette válasszunk a méreganyagok megkötésében fontos rostban gazdag ételeket, teljesőrlésű gabonákat, hántolatlan vadrizst, szóját, gombát, zöldségféléket és gyümölcsöt. A tejtermékek közül a legegészségtelenebb a tehéntej, könnyebben emészthető a kanca-, a kecske- és a juhtej. Fogyasszunk joghurtot, kefírt és kecsketúrót, fehér cukor helyett pedig mézet, juharszirupot és maltózt. A zsírnál és margarinnál jobb a tisztított vaj, sütéshez pedig a magas hőmérsékletet jól bíró pálmaolaj.