Megyünk a Szigetre. Világos. Nem probléma. Az ember nem áll órákig a szekrény előtt, nem bámul értelmetlenül a ruhái közé. Értelemszerűen kiválasztja azt, amit legkényelmesebb és felölti az egyetlen kötelező kiegészítő mellé. Hiszen Európa egyik legkelendőbb karszalagja egy Szigetelőnek alapviselet.

A nagy felhajtás felesleges. A kisestélyit és tűsarkút érdemes otthon hagyni. Ez már rögtön nyilvánvalóvá lesz, amint valaki megtapasztalja, hogy milyen is bokáig a porban Jöhetnek tehát a lapos papucsok - a koszos láb errefelé nem ciki, sőt! -, a szandálok, az edző-, tenisz- és egyéb szabadidős mozgásra tervezett kényeztetős cipők. Hiszen a lényeg az, hogy jó sokáig bírjunk talpon maradni.

Ha a lábbeli rendben van, akkor a többivel sem lesz gond, hiszen a Szigeten nem érdekes hogyan öltözik fel valaki. Hogy hosszú, vagy rövid szoknyát vesz, hogy ezt fiú vagy lány teszi, és hogy ez a ruhadarab éppen portól szürke, vagy a szivárvány színeivel van batikolva, esetleg a csodával határosan megőrizte az anyag vakító fehér színét. A lényeg a kényelem, a lazaság.

No, azért nem kell rögtön Woodstock-ot felidézni. Nem a hippi-kultúra hétköznapokba való belekarcsúsodásáról van szó. Csupán arról, hogy a Sziget éppen attól lesz egy pihentető felüdülést nyújtó valódi sziget, szabad oázis, hogy tényleg mindegy a khaki sokzsebes deszkásnadrág, darabokra szaggatott kék farmer, csini pink forrónadrág, illetve a feszülős szatén csodák közötti különbség. Ki miben találja meg önmagát, abban érkezik és senki nem olvassa majd a szemére, hogy ez nem az, ami

Oldal tetejére